A paradicsom kétségkívül a konyhakert egyik legkedveltebb növénye – illatos, édes termései nélkül elképzelhetetlen a nyár. Bár elsőre egyszerűnek tűnik a termesztése, a bőséges és egészséges terméshez tudatos előkészítésre és rendszeres gondozásra van szükség. A megfelelő fajta kiválasztásától a palántázáson át egészen a növényvédelemig minden lépés számít.
Első lépések
A sikeres termesztés azzal kezdődik, hogy megismerjük a paradicsomfajtákat. Alapvetően két nagy csoportjuk van: a determinált (bokorparadicsom) és az indeterminált (folytonnövő) típusok. A bokorparadicsom kompakt növekedésű, gyorsan beérik, ezért balkonra és kisebb kertekbe ideális választás. A folytonnövő fajták – mint a klasszikus lucullus, a koktél- vagy a szívparadicsom – hosszabb tenyészidejűek, de egész nyáron teremnek, ha megfelelően kacsoljuk és karózzuk őket. Emellett ma már rengeteg különleges színű és formájú fajta létezik: a sárga, fekete vagy csíkos paradicsom nemcsak ízében, hanem látványban is különleges.
A palántázás a paradicsomtermesztés egyik legizgalmasabb része. A magvetést általában február végén–március elején érdemes elkezdeni, meleg, világos helyen. A palántákat akkor ültessük át végleges helyükre – szabadföldbe vagy fóliasátorba –, amikor a talaj már tartósan 14–15 °C fölé melegszik, és elmúlt a fagyveszély. A palánták ültetésénél figyeljünk arra, hogy mélyebbre kerüljenek, mint a cserépben voltak, mert a szár alsó részéből is gyökereket fejlesztenek, így erősebb, ellenállóbb növény lesz belőlük.
Gondozás
A paradicsom gyorsan fejlődik, és ha nem irányítjuk, könnyen „elvadulhat”. A kacsolás – vagyis az oldalhajtások eltávolítása – elengedhetetlen a folytonnövő fajtáknál. Ezek a kis hajtások a levélhónaljból nőnek, és ha nem távolítjuk el őket, elszívják a tápanyagot a termőágaktól. A kacsolást rendszeresen, hetente egyszer érdemes elvégezni, mindig kézzel, kora reggel, amikor a növény hajlékony és nedvdús.
A támrendszer nemcsak a paradicsom egyenes tartását segíti, hanem a levegőzést és a betegségek megelőzését is. A legegyszerűbb megoldás a karózás, amikor egy stabil pálcához vagy dróthoz kötjük a növényt spirálisan felfelé. Nagyobb ültetvényekben a huzalos támrendszer hatékonyabb, ahol a növény szárát zsineggel vezetik fel. A cél, hogy a termések ne érjenek a földhöz, és a levegő szabadon járhasson a bokor körül.
A paradicsom sok tápanyagot igényel, különösen nitrogént, foszfort és káliumot. A tápanyag-utánpótlást hetente egyszer folyékony szerves trágyával, csalánlével vagy paradicsomspecifikus tápoldattal végezzük. A növény meghálálja a gondoskodást: erős szárat, mélyzöld leveleket és nagy, ízes termést hoz. A rendszeres öntözés szintén kulcsfontosságú – lehetőleg reggel vagy kora este, mindig a tövéhez, hogy a levelek ne maradjanak vizesek.
Védelem
A paradicsom sajnos hajlamos néhány betegségre, amelyek ellen megelőzéssel lehet a leghatékonyabban védekezni. A legismertebb a paradicsomvész (Phytophthora infestans), amely nedves, párás időben gyorsan terjed. A leveleken barna foltok jelennek meg, majd a termések is megfertőződnek. Megelőzésképp kerüljük a túlzott öntözést, és biztosítsunk jó légáramlást a bokrok között. Használhatunk természetes szereket is, például csalán- vagy zsurlófőzetet. A lisztharmat és a baktériumos levélfoltosság szintén gyakori; ezek ellen a növények permetezése kénes vagy rézmentes bio-készítményekkel segíthet. A talajból eredő betegségek, például a gyökérgolyva megelőzése érdekében ne ültessünk több éven át paradicsomot ugyanarra a helyre – tartsuk be a vetésforgót.
A paradicsomtermesztésben a türelem és a rendszeresség a legfontosabb. Ha figyeljük növényeinket, időben reagálunk a jeleikre, és gondoskodunk a megfelelő környezetről, a kert bőkezűen meghálálja a törődést. Nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor a nyári napsütésben az ember saját, napérlelte paradicsomát kóstolhatja – édesen, zamatosan, a gondos munka gyümölcseként.
További hasznos kertészeti információk a Kertpercek.hu online kertészeti magazin oldalán.
