A magvetéstől az ültetésig
A saját palánta nevelése az egyik legizgalmasabb és legmegbízhatóbb módja annak, hogy időben és egészségesen indítsuk el a kertünket vagy akár a balkonunkat.
Különösen a hosszú tenyészidejű zöldségek, például a paradicsom vagy a paprika esetében éri meg, hiszen így sokkal korábban szüretelhetünk.
Ráadásul ez a legköltséghatékonyabb megoldás is.
Lássuk, hogyan juthatunk el a vetőmagtól az erős, kiültetésre kész növényig!
Az előkészületek és az időzítés
A sikeres palántanevelés kulcsa a megfelelő alapanyag és időzítés.
Vetőmag: csak megbízható forrásból származó, fémzárolt magot válasszunk.
A jó minőségű mag biztosítja a csírázóképességet és az egészséges növényfejlődést.
Edények: használhatunk speciális palántanevelő tálcákat vagy szaporítóládákat, de kiválóan megfelelnek az újrahasznosított, kilyukasztott aljú tejfölös vagy joghurtos poharak is.
A legfontosabb, hogy az edény alján legyen vízelvezető nyílás – e nélkül a felesleges nedvesség gyökérrothadáshoz vezethet.
Palántaföld: ez az egyik legfontosabb tényező. Általános virágföld helyett mindig speciális palántaföldet használjunk, amely laza szerkezetű, jól szellőzik és mentes a kártevőktől.
Ha házilag szeretnénk előállítani, keverjünk jó minőségű kerti földet, komposztot és egy kevés homokot vagy perlitet lazítóanyagként.
Mikor vessünk?
A vetés időzítését mindig visszafelé kell számolni a kiültetés idejétől.
A melegigényes növények – mint a paprika, paradicsom vagy dinnye – csak a fagyveszély elmúltával, általában május közepétől ültethetők ki, ezért a magvetésük ideje február vége és március vége közé esik.
A hűvösebb klímát kedvelő fajok, például a káposztafélék és a saláta, már április közepétől kerülhetnek a szabadba, így ezeket február–március között érdemes vetni.
A palántanevelési idő általában hat és tíz hét között mozog.
A magvetés lépései
Töltsük meg lazán a kiválasztott edényeket palántafölddel, körülbelül hat–tíz centiméter vastagon.
Ne tömörítsük a földet, mert ezzel akadályozzuk a levegő bejutását a gyökérzónába.
Az előkészített földet öntözzük be alaposan, majd hagyjuk, hogy a felesleges víz elfolyjon.
Ezután jöhet a magok elvetése. Az ujjunkkal vagy egy pálcikával készítsünk apró mélyedéseket.
A vetési mélység általában a mag átmérőjének kétszerese-háromszorosa – kisebb magoknál fél–egy centiméter, nagyobbaknál egy–három centiméter elegendő.
A sűrű vetés helyett célszerű egy-egy magot külön helyre tenni, de biztonságképp akár kettőt is vethetünk.
Miután a magokat lefedtük vékony réteg földdel vagy perlittel, az edényeket takarjuk le átlátszó fóliával vagy üveglappal, hogy megtartsuk a párát.
Helyezzük a tálcákat meleg, de nem forró helyre – a legtöbb melegkedvelő növény 22–25 °C-on csírázik a legjobban.
A levegőztetésről sem szabad megfeledkezni: naponta egyszer-kétszer vegyük le rövid időre a takarást, így elkerülhetjük a gombás betegségeket.
Gondozás a csírázástól a kiültetésig
Amint megjelennek az első sziklevelek, a palántákat tegyük világos, de hűvösebb helyre – a 18–20 °C körüli hőmérséklet ideális.
Ekkor a takarást már el lehet távolítani.
A megfelelő fény mennyisége ebben az időszakban létfontosságú.
Ha kevés a természetes fény, a palánták megnyúlnak és gyengék lesznek.
A déli fekvésű ablak a legjobb, de téli hónapokban érdemes pótmegvilágítást – például növénynevelő lámpát – használni.
Az öntözésnél tartsuk a talajt mindig enyhén nyirkosan, de soha ne engedjük, hogy tocsogjon a vízben.
A túlöntözés gyökérrothadást, úgynevezett palántadőlést okozhat.
A legjobb, ha kézi permetezővel nedvesítjük a földet, így nem sérülnek a fiatal növények.
A szellőztetés továbbra is nélkülözhetetlen.
A csírázás utáni első hetekben a növények még nem igényelnek tápanyagutánpótlást, mivel a magban található tartalékokat használják fel.
Tűzdelés – amikor a palánta „költözik”
Ha a magokat túl sűrűn vetettük, vagy a növények kinőtték az eredeti helyüket, eljön az ideje a tűzdelésnek, azaz az átültetésnek.
Ezt akkor végezzük, amikor a palánták már rendelkeznek az első valódi lombleveleikkel.Készítsünk elő nagyobb, egyedi cserepeket – például nyolc–tíz centiméter átmérőjűeket – friss palántafölddel.
A növényt mindig a leveleinél fogva emeljük ki, hogy a gyökér ne sérüljön.
A paradicsomot és a paprikát érdemes mélyebbre ültetni, mint ahogy eredetileg voltak, mert a száron járulékos gyökerek fejlődnek, ami erősebb növényt eredményez.
Az átültetést követően alaposan locsoljuk be őket.
Edzés és kiültetés
A palánták edzése – vagy más néven akklimatizálása – elengedhetetlen lépés, mielőtt a növények a szabadba kerülnek.
Az edzés célja, hogy a palánták fokozatosan hozzászokjanak a kinti fényhez, szélhez és hőmérséklethez.
Körülbelül egy–két héttel a kiültetés előtt kezdjük el naponta egyre hosszabb időre kitenni a palántákat a szabadba, eleinte árnyékos, védett helyre.
Fokozatosan szoktassuk őket a napfényhez, miközben az öntözést is kissé csökkentjük – ez segít megerősíteni a növényt.
A kiültetésre akkor kerülhet sor, amikor a palántának már legalább három–négy valódi lomblevele van, és a fagyveszély biztosan elmúlt.
Magyarországon a legtöbb melegigényes növény esetében ez május közepe, a „fagyosszentek” után.
A kiültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökérlabda ne sérüljön meg, és az ültetés után azonnal alaposan öntözzük be a növényeket.
Ha ezeket a lépéseket következetesen betartjuk, egészséges, erős palántákat nevelhetünk, amelyek bőséges termést hoznak majd a kertben vagy akár a balkonon is.
A saját palántanevelés nemcsak spórolást jelent, hanem örömteli, alkotó folyamat is – valódi kapcsolat a földdel és a természet ritmusával.
További hasznos kertészeti információk a Kertpercek.hu online kertészeti magazin oldalán.
