A hagymafélék nélkül elképzelhetetlen a konyha és a kert is. Kevés olyan növény van, amely ennyire sokoldalúan használható, és mégis ennyire hálás a gondoskodásért. Legyen szó a roppanós vöröshagymáról, az aromás fokhagymáról vagy a lágy ízű póréhagymáról, mindegyikük megérdemli a figyelmet – a helyes termesztés és tárolás titka ugyanis a részletekben rejlik.
Hagymafélék
A vöröshagyma az egyik leggyakrabban termesztett zöldség hazánkban. Hidegtűrő növény, ezért már kora tavasszal, amint a talaj megmunkálhatóvá válik, el lehet vetni vagy dughagymáról ültetni. A hagyma a napos, jó vízáteresztő, de tápanyagban gazdag talajt kedveli. A túl nedves, kötött földben könnyen rothadásnak indul, ezért laza, homokos vályogtalajban érzi magát a legjobban. Dughagymát körülbelül 2–3 centiméter mélyre, 8–10 centiméter tőtávolságra ültessünk, és rendszeresen kapáljuk, hogy a gyomok ne vegyék el előle a fényt és a tápanyagot. A betakarítás ideje akkor jön el, amikor a levelek elszáradnak és lefekszenek – ez általában július végére esik.
A fokhagyma különleges helyet foglal el a konyhában és a gyógyászatban is. Erős, jellegzetes íze mellett fertőtlenítő, immunerősítő hatásáról is ismert. A fokhagyma őszi és tavaszi ültetésű formában is termeszthető. Az őszi ültetés előnye, hogy nagyobb, zamatosabb fejeket hoz, hiszen a növény a tél alatt megerősödik. A gerezdeket hegyes végükkel felfelé, 5–6 centiméter mélyre ültessük, soronként 15 centiméter távolságra. A fokhagyma nem szereti a túlöntözést, és különösen érzékeny a gyomokra, ezért rendszeres kapálást igényel. Betakarítani akkor kell, amikor a levelek kétharmada megsárgul, de a külső héj még feszes – így jól tárolható lesz.
A póréhagyma valamivel több türelmet igényel, de cserébe egész évben friss, enyhe ízű hagymát ad. Magról vethető februárban, majd palántaként májusban ültethető ki a szabadföldbe. A póréhagyma a laza, mélyen megmunkált, enyhén nedves talajt kedveli, és hosszú tenyészidőt igényel. Ahhoz, hogy a szára minél hosszabb, fehér részt fejlesszen, a növekedés során többször is földdel fel kell kupacolni. A betakarítás ősztől egészen a tél elejéig elhúzódhat, a fagyok beköszöntéig.
Tápanyag
A tápanyag-utánpótlás mindhárom hagymafélének fontos, de mértékkel. A túl sok nitrogén puha, vízben gazdag szöveteket eredményez, amelyek rontják a tárolhatóságot. Inkább a komposzttal dúsított, középkötött talaj a legideálisabb számukra. A megfelelő öntözés szintén kulcsfontosságú: a növekedés elején rendszeresen öntözzünk, a betakarítás előtti hetekben viszont már csak mérsékelten, hogy a fejek héja beérjen és szikkadjon.
Tárolás
A tárolás sikere a betakarítás utáni szárításon múlik. A vöröshagymát és a fokhagymát szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben kiterítve szárítsuk legalább két hétig, amíg a héjuk teljesen megszikkad. Ezután fonhatók koszorúba vagy tárolhatók hálós zsákban, hűvös, száraz, jól szellőző helyen. A póréhagymát ezzel szemben frissen érdemes felhasználni, de homokkal betakarva, pincében is tárolható néhány hétig.
Védelem
A betegségek megelőzésében a vetésforgó a legfontosabb. A hagymaféléket ne ültessük ugyanarra a helyre három-négy éven belül, különösen ne olyan ágyásba, ahol korábban hagyma vagy fokhagyma nőtt. A gombás fertőzések, mint a peronoszpóra vagy a hagymalégy, megelőzhetők, ha a növények között jó a légáramlás, és kerüljük a túlzott nedvességet.
A hagymafélék termesztése tehát egyszerű, de meghálálja a gondos odafigyelést. Ha jó helyet választunk, megfelelően ültetünk, és figyelünk a talajra, egész évben ízletes, illatos hagymákat tehetünk az asztalra. Mert nincs igazi konyhakert hagyma nélkül – ahogy nincs finom étel sem nélküle.
További hasznos kertészeti információk a Kertpercek.hu online kertészeti magazin oldalán.
