A füge az utóbbi években az egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb gyümölccsé vált, amelyet egyre több magyar házikertben is rendkívüli sikerrel termesztenek. A mediterrán életérzést idéző növény azonban még mindig rengeteg tévhitet és félreértést hordoz magával a köztudatban, különösen a beporzását illetően. Sokan makacsul úgy gondolják, hogy ha Magyarország döntő többségén nincs jelen a fügedarázs, akkor a füge sem képes teremni. Mások ezzel szemben attól tartanak, hogy minden egyes elfogyasztott füge belsejében elpusztult darazsak tetemei rejtőznek. Az igazság azonban ennél sokkal izgalmasabb, és a botanika egy egészen lenyűgöző fejezetébe kalauzol el minket.
A füge valójában nem is gyümölcs
Kezdjük a legmeglepőbb ténnyel: botanikai szempontból a füge egyáltalán nem hagyományos gyümölcs. Amit mi jóízűen elfogyasztunk, az egy úgynevezett áltermés, szaknyelven szikónium. Ez egy befelé fordult, húsos virágzati tengely, amelynek zárt belsejében tulajdonképpen több száz apró, mikroszkopikus méretű virág található. Ezek a virágok kívülről egyáltalán nem látszanak, ezért a fügefa külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha soha nem virágozna. Valójában a virágai rejtve, a fejlődő áltermés védett, belső üregében bújnak meg.
Tudtad? Amikor fügét eszünk, valójában virágok százait és a belőlük fejlődő aprócska csonthéjas magvakat fogyasztjuk el egyszerre.
Ki képes beporozni ezeket a rejtett virágokat?
A természetes egyensúlyban ezeket a rejtett virágokat szinte kizárólag egy apró, specializálódott rovar, a fügedarázs (Blastophaga psenes) képes beporozni. Ez az alig néhány milliméteres darázs a füge csúcsán található apró nyíláson (az osztíólumon) keresztül préseli be magát az áltermés belsejébe. A folyamat során óhatatlanul elveszítheti a szárnyait és a csápjait, de miközben odabent petéket rak vagy mászkál, az előzőleg látogatott fügékről származó virágport átviszi a bibékre.
A füge és a fügedarázs kapcsolata az evolúcióbiológia egyik legszebb mintapéldája a szimbiózisra és az együttfejlődésre (koevolúcióra). Az évmilliók során a növény és a rovar annyira szorosan egymáshoz láncolódott, hogy sok vadon élő fügefajnak saját, kizárólag rá jellemző fügedarázs-faja alakult ki. Egyik sem képes létezni a másik nélkül.
Magyarországon is él fügedarázs?
A jelenlegi faunisztikai és meteorológiai ismeretek szerint Magyarországon stabil, önfenntartó természetes állománya a fügedarázsnak szinte kizárólag a Mecsek déli, enyhébb és védettebb mikroklímájú lejtőin, valamint a dél-dunántúli régió egyes pontjain alakult ki. Az ország északi, keleti vagy középső részein a fügedarázs a fagyos téli hónapok miatt nem képes tartósan áttelelni, így ott nem része a természetes állatvilágnak. Ez a tény azonban egyáltalán nem akadályozza meg a hazai hobbikertészeket abban, hogy roskadásig termő fügefákkal büszkélkedhessenek.
Akkor miért terem füge az egész országban?
Ez a pont az, ahol a legtöbb kertészeti félreértés tisztázódik. A hazánkban leggyakrabban ültetett, bevált és közkedvelt fajták többsége ugyanis úgynevezett partenokarpikus tulajdonsággal bír. Ez a görög eredetű kifejezés szűznemzést, vagyis jelen esetben megtermékenyítés nélküli termésfejlődést jelent.
A kertjeinkben pompázó olyan népszerű fajták, mint a Brown Turkey, a Peretta, a Dalmatie vagy a hazai szelekciójú Babits füge, képesek beporzás nélkül is tökéletesen megduzzasztani és bőségesen beérlelni az áltermésüket. Vagyis ezeknél a fajtáknál:
- Nincs szükség fügedarázs jelenlétére
- Nem történik klasszikus beporzás
- Mégis teljes értékű, lédús és mézédes áltermés alakul ki.
Ezért teljesen téves az a merev állítás, miszerint fügedarázs hiányában Magyarországon kivitelezhetetlen lenne a sikeres fügetermesztés.
Akkor mire jó egyáltalán a fügedarázs?
A mediterrán és kis-ázsiai térségben számos olyan tradicionális fügefajta létezik (például a híres Szmirnai típusok), amelyeknek a biológiai programjuk miatt feltétlenül szükségük van a fügedarázs általi megtermékenyítésre (az úgynevezett kaprifikációra). Ha ezek nem kapnak beporzást, a kezdemények éretlenül lehullanak a fáról. A partenokarpikus fajtáknál a darázs látogatása bár nem létszükséglet, ha mégis megtörténik (például a Mecsek lankáin), a beporzás hatására a termések gyakran még nagyobbra nőnek, magasabb cukorfokot érnek el, és ropogós, valódi magvakkal telnek meg.
Van darázs a fügében, amit megeszünk?
Ez a kérdés sokakat elriaszt a füge fogyasztásától. A válasz határozottan attól függ, milyen fügét tartunk a kezünkben:
A külföldről importált vagy a déli területeken termő, valóban darázs-porozta fajták esetében előfordulhat, hogy a petéket lerakni kívánó nőstény darázs a termés belsejében fejezi be életét. Pánikra azonban ekkor sincs semmi ok: a füge az érési folyamat során egy speciális fehérjebontó enzimet, ficint termel. Ez az enzim teljesen lebontja, úgymond „megemészti” a rovar maradványait, így mire a gyümölcs az asztalunkra kerül, a darázsból semmi sem marad.
A Magyarországon termesztett házikerti fajták döntő többsége (Alföldön, Dunántúlon vagy épp a fővárosi kertekben) partenokarpikus, így soha életében nem is találkozik fügedarázzsal. Mivel be sem repül semmi a zárt belső térbe, így ezekben a fügékben garantáltan nincs semmiféle elpusztult rovar.
Ha Magyarországon fügefát nevelsz a kertedben, szinte száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy olyan fajtát választottál, amely beporzás nélkül is bőségesen megtermi a magáét. Teljesen természetes tehát, hogy a Mecsek enyhe vonulataitól több száz kilométerre – az északi völgyekben vagy az alföldi napsütésben is – minden évben roskadoznak a fügebokrok a zamatos gyümölcsöktől. A fügedarázs jelenléte és az evolúciós partnerség csodálatos dolog, de a mi klímánkon a természet egy másik zseniális trükkje, a partenokarpia biztosítja a zavartalan és tiszta fügeszüretet
