December közepe van. Sokak fejében ez már egyenlő azzal, hogy minden, ami gyűjthető volt, rég eltűnt a természetből. Az idei időjárás azonban másképp alakult. Tartós fagyok híján a bokrokon még most is ott piroslanak a csipkebogyók, és sok helyen teljesen szedhető állapotban vannak.
Ez az a pont, ahol sokan bizonytalanok lesznek. Érdemes még foglalkozni vele, vagy már elkéstünk. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A csipkebogyó nem naptárhoz igazodik. Amíg nem fagyott át, amíg ép és egészséges, addig értékes marad. Az idei enyhe december pedig sokaknak ad egy utolsó, de nagyon hasznos lehetőséget.
Miért számít igazi téli kincsnek a csipkebogyó?
A csipkebogyó ereje elsősorban abban rejlik, hogy természetes formában tartalmaz nagy mennyiségű C vitamint, valamint olyan kísérőanyagokat, amelyek segítik annak felszívódását. Emiatt sokan hatékonyabbnak érzik, mint a mesterséges vitaminpótlást.
Rendszeres fogyasztása támogatja az immunrendszert, segíthet a gyulladásos folyamatok csillapításában, és hozzájárul a szervezet általános ellenálló képességéhez. Nem véletlen, hogy régen legyengült állapotban, hosszabb betegségek után vagy a téli időszakban használták előszeretettel. A hatása nem azonnali, viszont egyenletes és megbízható.
Meddig szedhető valójában a csipkebogyó?
A csipkebogyó akkor adja a legtöbbet, amikor már teljesen beérett, élénkpiros színű és enyhén puha tapintású, de még nem érte tartós fagy. Ez jellemzően késő ősszel történik, ugyanakkor enyhe teleken a szedési időszak akár december közepéig is kitolódhat.
A döntő tényező nem a dátum, hanem a termés állapota. Ha a bogyó nem feketés, nem pépes, nem penészes és nem fagyott át, akkor még mindig használható. Az első komolyabb fagy után az íze édesebb lehet, de ezzel párhuzamosan a C vitamin tartalma csökkenni kezd. Ha az egészségmegőrzés a cél, akkor a fagymentes időszak számít ideálisnak, akár most is.
Mire figyelj gyűjtés közben decemberben?
A decemberi szedésnél különösen fontos az alapos válogatás. Ilyenkor már vegyesebb lehet az állomány, ezért csak ép, egészséges bogyókat érdemes hazavinni. A forgalmas utak mentét ilyenkor is érdemes kerülni, és a tiszta környezet továbbra is alapfeltétel.
A vadrózsa tüskés, ezért egy kesztyű sokat segít. Nem kell sok. Már egy kisebb mennyiség is elegendő ahhoz, hogy a télre valóban hasznos alapanyagot tegyünk el.
Mit érdemes készíteni belőle a téli hónapokra?
A csipkebogyót sokféleképpen fel lehet használni, de a cél ilyenkor egyértelmű. Megőrizni azt, amit most még ad.
A tea a legismertebb forma, de nem mindegy, hogyan készül. A forró víz rontja a C vitamin tartalmat, ezért a hideg áztatás a legjobb módszer. A több órán át áztatott, majd langyosra melegített tea frissítő ízű, és valóban támogatja az immunrendszert.
A csipkebogyó lekvár, vagyis a hecsedli már türelmet igényel, de az eredmény különleges. Sűrű, telt ízű, enyhén savanykás, és teljesen más élményt ad, mint a megszokott lekvárok. Emellett szörp, ivólé vagy szárított por is készülhet belőle, amelyek mind jól jönnek a téli időszakban.
A csipkebogyó nem trend, nem divathullám és nem csodaszer. Pont ettől hiteles. Helyben elérhető, természetes, és pontosan akkor ad támogatást, amikor arra a legnagyobb szükség van.
Ha az időjárás még engedi, decemberben sem késő. Egy rövid séta, egy kosár, egy kis figyelem. Ennyi elég ahhoz, hogy a tél ne csak átvészelhető legyen, hanem erősebben induljon.
Gyakori kédések
Igen, enyhe teleken igen. A csipkebogyó addig gyűjthető, amíg nem érte tartós fagy. Ha a bogyók élénkpirosak, nem feketék, nem pépesek és nem penészesek, akkor decemberben is használhatók.
A romlott csipkebogyó általában sötét színű, puhává válik, esetleg penész jelenik meg rajta. Ha a termés átfagyott és elvesztette a rugalmasságát, akkor már nem érdemes felhasználni.
Igen, friss csipkebogyóból is készíthető tea. A legjobb módszer a hideg áztatás, mert így megmarad a C vitamin tartalom. A forró víz jelentősen csökkenti a hatóanyagok mennyiségét.
Fagy után a csipkebogyó íze édesebb lehet, de a C vitamin tartalom csökkenni kezd. Ha az egészségmegőrzés a cél, akkor a fagymentes időszak a megfelelőbb választás.
Legtöbben teát, lekvárt vagy szörpöt készítenek belőle. Szárítva és őrölve por formájában is felhasználható, például joghurtba vagy zabkásába keverve a téli hónapokban.
