Kezdőlap » Kertésznaptár » Kertésznaptár: November – a kert téli álma előtt

Kertésznaptár: November – a kert téli álma előtt

Írta Kaló István
2,4ezer megtekintés

Ahogy a novemberi köd rátelepszik a veteményesre, és a fák utolsó aranyszín levelei lehullanak, a kert lassan pihenni tér. A föld még leheletnyit meleg, de a hajnalokban már dér ül a fűszálakra, és a levegőben ott a tél illata. A november a befejezés és a felkészülés hónapja – a természet visszavonul, a kertész viszont utoljára körbejárja birodalmát, hogy minden a helyén legyen, mire megérkeznek a fagyok.

A népi megfigyelések szerint „ha Mindszent havában dörög az ég, igen kemény tél jő”, és bár a villámlás ritka ilyenkor, a mondás emlékeztet: minden novemberi jel üzenet a télről. Ez az időszak nem a sietségről, hanem az átgondolt előkészületekről szól. A föld most hálás minden figyelemért, amit kap.

Előkészületek és alapelvek

Novemberben a talajé a főszerep. A korai fagyok előtt még érdemes elvégezni a mélyásást, főleg a nehéz, agyagos földeknél. A durván megforgatott rögöket ne simítsuk el – a fagy majd természetes módon aprítja őket, így tavasszal levegős, porhanyós talaj várja a vetést.

A komposztálóban most zárul az év munkája. A lehullott lombot rétegezve, aprítva tegyük a halomra – különösen a diófa levelét keverjük más típusokkal, hogy gyorsabban bomoljon. A gyep utolsó kaszálása is november elejére esik, de hagyjunk hosszabb fűszálakat, hogy a hó ne nyomja agyon.

November 11-én, Márton napján a hagyomány szerint „ha Márton lúdja jégen jár, karácsonykor sárban poroszkál”. Ez a népi bölcsesség ma is hasznos útmutató: ha ekkor fagyos a talaj, hamar jön a tél, és érdemes sietni a fagyérzékeny növények takarásával. A rózsák tövét feltöltjük földdel, a szőlő ifjú tőkéit betakarjuk, a fagycsapokat elzárjuk.

A fagyérzékeny dézsás növényeket, mint a leander vagy a muskátli, ilyenkorra már fagymentes helyre kell vinni. A legjobb számukra a világos, 5–10 °C körüli hőmérséklet. Ha nincs üvegház vagy pince, a lépcsőház is megteszi, amíg nem melegszik túl.

Ültetés, gondozás és védekezés

A gyümölcsfák őszi ültetése a legszebb novemberi feladat. A lombhullás után nyugalmi állapotban lévő alma-, körte-, szilva- és meggyfák gyökérzete még fejlődik, ha a föld nem fagyott. Az ültetőgödörbe érett komposzt vagy istállótrágya kerül, de mindig takarjuk be földdel, mielőtt a gyökérhez kerülne. A friss trágya ugyanis megégetheti a hajszálgyökereket. A gyümölcsfák ültetéséről itt írtunk bővebben.

November 19-én, Erzsébet napján a néphit szerint „Erzsébet megrázza pendelyét, és hó hull a földre”. Ha ekkor valóban leesik az első hó, az gyakran tartós hideget jelez. Ez a jel arra int, hogy ideje befejezni az ültetéseket, és elvégezni a lemosó permetezést.

A lemosó permetezés réz- vagy kénalapú szerekkel történik, és a gyümölcsfák, bogyósok, rózsák védelmét szolgálja. Ez a művelet pusztítja el a rügypikkelyek alatt és a kéregrepedésekben telelő kórokozókat. Egy szélcsendes, fagymentes novemberi napon végezve egész szezonra megalapozzuk a növények egészségét.

A fokhagyma ültetésének is most jön el az ideje. A duggatást akkorra időzítsük, amikor a nappali hőmérséklet már 5–10 °C között van, de a talaj még nem fagyott. A fokhagyma így a tél alatt megerősödik, és tavasszal gyorsan indul.

A virághagymák, mint a tulipán és nárcisz, még november közepéig a földbe kerülhetnek. (A tavaszi hagymások ültetéséről itt írunk bővebben) A hűvös, de nem fagyos időszak ideális a gyökérképződésre. A hagymákat legalább háromszoros mélységbe ültessük, és takarjuk lombbal vagy fenyőággal, hogy ne fagyjanak át.

A madáretetők kihelyezését sem érdemes halogatni. A novemberi fagyok előtt megtalált etetőhelyet a madarak egész télen visszajárják. Egy kis magkeverék, néhány darab alma vagy faggyúgolyó, és máris új élet költözik a téli kertbe.

Gyakori hibák és megoldások

A novemberi kertészkedés legnagyobb hibája a sietség – vagy épp az, ha valaki már túl korán pihen. Sokan ilyenkor még tapossák a nedves földet, ami összetömörödik, és tavaszra levegőtlenné válik. Mindig várjuk meg, amíg a talaj csak enyhén nyirkos, különben kárt okozunk a talajéletben.

A lehullott lombot sokan teljesen eltávolítják, pedig a növények töve körül kiváló takaróanyag. A gyepet viszont rendszeresen tisztítsuk meg, mert a nedves lomb alatt befülledhet, és gombásodás indulhat.

November 25-én, Katalin napján a népi megfigyelés szerint „ha Katalin kopog, karácsony locsog” – vagyis a fagyos Katalin-nap enyhe telet jelez. A kertész ilyenkor megfigyeli a föld állapotát: ha már keményre fagy, a takarás és téliesítés legyen az utolsó simítás. A rózsák, évelők, szőlőtőkék, fiatal gyümölcsfák tövét kupacoljuk fel földdel, és védjük természetes anyagokkal, ne fóliával, ami alá bepállhatnak.

A komposztot se hagyjuk nyitva. A nedvesség miatt túlzottan lehűlhet, a bomlás lelassul. Takarjuk be egy réteg földdel, lombbal vagy jutazsákkal, hogy a téli mikroorganizmusok tovább dolgozhassanak.

A november csendes, de még nem a pihenés ideje. Ez az utolsó hónap, amikor a kertész keze nyomot hagyhat az évben. A jól felásott talaj, a takart rózsa, a frissen duggatott fokhagyma mind egy ígéret a következő tavaszra.

Ahogy a nap egyre alacsonyabban jár, és a dér csillog a pázsiton, a kert elcsendesedik – de nem halott. A földben élet zajlik, a madarak csipegetnek az etetőn, és a kertész tudja: a természet csak pihen, hogy újra erőre kapjon. Aki novemberben gondoskodott, annak tavasszal a kert hálás lesz – bőséggel, virággal és illattal.

Kapcsolódó cikkek

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználói élmény javítása érdekében. Elfogadás További információk

Sütiszabályzat