A stressz ma nem rendkívüli állapot, hanem alaphelyzet. Nem feltétlenül drámai események váltják ki, hanem az állandó figyelem, a megszakítottság, a döntések sora, a készenléti működés. A szervezet erre fel van készülve, de csak rövid távon. A probléma akkor kezdődik, amikor a stresszreakció nem tud lezárulni.
Sokan ilyenkor ösztönösen a természet felé fordulnak. Különösen a kert válik menedékké, ahol a jelenlét önmagában is megnyugtató. A kérdés azonban az, hogy ez pusztán szubjektív élmény-e, vagy konkrét, mérhető biológiai folyamatok állnak mögötte.
A válasz egyértelműen az utóbbi.
A kutatás háttere: mit vizsgál a környezetpszichológia?
A természet stresszcsökkentő hatása régóta ismert a környezetpszichológiában. Ez a tudományterület azt vizsgálja, hogyan hat a fizikai környezet az emberi viselkedésre, érzelmekre és élettani működésre. A zöld környezet hatását nem esztétikai szempontból értelmezi, hanem idegrendszeri és hormonális válaszokon keresztül.
Ebben a megközelítésben született meg az a vizsgálat is, amelyet 2011-ben Agnes E. van den Berg és Mariëtte Custers végzett. A kutatás célja nem az volt, hogy a kertészkedést összehasonlítsa más hobbikkal, hanem hogy megértse, miben különbözik a természethez kötődő aktív tevékenység a passzív pihenéstől stresszhelyzet után.
A kísérleti helyzet és a mérési módszerek
A vizsgálat kontrollált körülmények között zajlott. A résztvevőket először olyan feladatoknak tették ki, amelyek bizonyítottan aktiválják a stresszválaszt. Ilyen helyzetekben a szervezetben megemelkedik a kortizolszint, fokozódik az éberség, a figyelem beszűkül, az izmok tónusa nő.
Ezt követően két csoport alakult ki. Az egyik csoport csendben olvasott, a másik kertészkedett. A környezet azonos volt, az időtartam megegyezett, az egyetlen különbség a tevékenység jellege volt.
A kutatók több szinten mértek. A stressz élettani mutatójaként szájnyálból határozták meg a kortizolszint változását. Emellett standardizált pszichológiai skálák segítségével követték a hangulat, a feszültség és a mentális kimerültség alakulását.
A kortizol dinamikája: nem csak csökkent, hanem rendeződött
A legfontosabb eredmény nem pusztán az volt, hogy a kertészkedők kortizolszintje csökkent. A döntő különbség a csökkenés lefutásában jelent meg.
A kertészkedés után a kortizolszint hamarabb kezdett el esni, és a csökkenés folyamatos maradt. Nem mutatott megtorpanást, nem jelentkezett visszaemelkedés. Ez arra utal, hogy a szervezet nem egyszerűen megnyugodott, hanem kilépett a stresszüzemmódból.
Ez a különbség kulcsfontosságú. A krónikus stressz egyik jellemzője éppen az, hogy a hormonális válasz nem zárul le teljesen. A kertészkedés ebben a folyamatban nem elfedi a stresszt, hanem segíti annak természetes lecsengését.
Az érzelmi állapot változása: nem kompenzáció, hanem oldódás
A pszichológiai mérések további fontos összefüggésekre mutattak rá. A kertészkedők nem csupán pozitívabb hangulatról számoltak be, hanem a negatív érzelmek intenzitása is csökkent. A feszültség, az ingerültség és a mentális kimerültség gyorsabban és teljesebben oldódott, mint a passzív pihenés esetében.
Ez arra utal, hogy a kertészkedés nem hangulatjavító inger, hanem érzelmi szabályozó tevékenység. Nem új érzelmi állapotot hoz létre, hanem lehetőséget ad a meglévő feszültség leépülésére.
Ez a különbség magyarázza, miért élik meg sokan úgy, hogy a kertben töltött idő után nem feldobottak, hanem rendezettek.
Az aktív jelenlét szerepe a regenerációban
A kutatás egyik lényegi tanulsága, hogy a kertészkedés aktív tevékenység, mégsem terheli túl az idegrendszert. A mozgás enyhe, a figyelem fókuszált, de nem kényszerített. Ez az állapot kedvez a figyelmi rendszer regenerációjának.
A pszichológia ezt az állapotot flow-közelinek írja le. A figyelem nem szétesik, de nem is szűkül be. A cselekvés és az észlelés összhangba kerül. A kert ebben a folyamatban ideális közeg, mert nem tartalmaz mesterséges ingereket, és nem követel gyors döntéseket.
A kutatás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a résztvevők nem voltak kertészek, és nem számítottak pozitív hatásra. A stresszcsökkentő válasz így nem magyarázható elvárással vagy tanult reakcióval.
Ez azt jelenti, hogy a kertészkedés hatása nem pszichológiai ráhangolódás eredménye, hanem biológiai válasz egy olyan környezetre, amelyet az idegrendszer alacsony kockázatúnak és előre jelezhetőnek érzékel.
Ez magyarázza, miért működik a hatás kis léptékben is, erkélyen, balkonon vagy akár néhány növény között.
A kert, mint idegrendszeri szabályozó tér
A vizsgálat összességében arra mutat rá, hogy a kert nem pusztán pihenőhely. Olyan környezet, amely támogatja az idegrendszer visszatérését egy fenntarthatóbb működéshez. Nem megszünteti a stresszt, hanem lezárja a stresszreakciót.
Ez a különbség teszi különösen értékessé a kertet a mai, állandóan stimulált környezetben. A kert nem kér figyelmet, nem gyorsít, nem reagál. Egyszerűen jelen van.
A vizsgálat eredményei alapján a kert nem pusztán kellemes környezet, hanem olyan tér, amely elősegíti a stresszválasz lezárását. Ez a hatás nem a figyelem eltereléséből fakad, hanem abból, hogy a kertben végzett tevékenységek nem tartják fenn a készenléti állapotot. A szervezet számára ez lehetőséget teremt arra, hogy visszatérjen egy alacsonyabb arousal-szinthez.
A kutatás különösen fontos megállapítása, hogy a hatás nem függ előzetes tapasztalattól vagy attitűdtől. A kertészkedés stresszcsökkentő hatása akkor is megjelenik, ha az érintett személy nem kötődik a tevékenységhez, és nem számít pozitív eredményre. Ez arra utal, hogy a kerthez kapcsolódó válasz nem tanult, hanem alapvető idegrendszeri mechanizmusokon keresztül működik.
Ebben az összefüggésben a kert olyan szabályozó környezetként értelmezhető, amely hozzájárul a mentális terhelés csökkenéséhez, és támogatja az idegrendszer hosszú távon is fenntartható működését.
